Mély fájdalommal és tisztelettel meghajolva emberi értékei előtt – búcsúzunk Václav Havel volt köztársasági elnöktől. Személyében nem csak a csehszlovák demokratikus átalakulás emblematikus alakjától búcsúzunk, hanem egy olyan állhatatos és elvhű embertől is, aki az egész kelet-európai térség demokratikus átrendeződését segítette elő és tartotta életben.
Politikai pályafutásának sikerét az a sokrétű, a humanista értékrendet hirdető írói-költői munkássága táplálta, amely az európai határokon is túl az egész világ számára szolgált ideológiai és esztétikai útmutatóul.
Neve úgy vonult be a történelembe, mint Csehszlovákia utolsó és, mint a Cseh Köztársaság első elnöke. A Prágai Tavasztól kezdve hazája NATO-s és uniós csatlakozásáig alig van olyan mozzanata a cseh történelemnek, amelynek ne lett volna résztvevője, mitöbb fáklyavivője és szószólója. Hiába börtönözték be öt évre a Charta 77 Mozgalomban való aktív vezetői szerepvállalásáért, hiába hallgattatták el, s zárták a csehszlovák határok mögé, liberális elveiből nem engedett, az emberi jogokért vállalt küzdelmét soha nem adta fel.
Nem véletlenül övezte szerte a világban óriási elismerés. Tekintélyét, emberi és politikai nagyságát olyan díjak reprezentálják sorozatban, amelyek ritkán adatnak meg egyszerre egy ember számára. Az amerikai elnök által adományozott legrangosabb, a „Szabadságért Érdemrendet” és mindezeken felül a Béke Nobel-díjat is magáénak tudhatta.
Halála nagy veszteséget jelent a világ demokratikusan és humánosan gondolkodó közössége számára, emléke és emberi nagysága egészen bizonyosan több nemzedék számára szolgál példaként. Václav Havelnek elévülhetetlen érdemei vannak a kelet-európai átmenet megteremtésében, mint ahogy a Magyarországgal kialakított jószomszédi és demokratikus viszonyok létrehozásában. Egyénisége, temperamentuma az egész térségre, így a magyar demokráciára is óriási hatással volt, amiért – mégha ebben a szomorú pillanatban is, de - mindannyiunk részéről köszönet illeti.

Mesterházy Attila
elnök, frakcióvezető