Néha nehezebb továbbcsinálni

Budapest
2014.04.16., szerda

Mesterházy Attila szeretné, ha azok döntenének róla, akikkel végigharcolta az elmúlt négy évet. Azok, akik korábban a leghangosabban követelték az összefogást, most szintén a leghangosabban kritizálnak ugyanazért – nyilatkozta lapunknak Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, aki úgy véli: a pártban folytatott megújító munkát kényszerűen fel kellett függeszteniük, de tovább már nem halogathatják.
– Nem is olyan régen még azt nyilatkozta, hogy akár kétharmaddal is győzhetnek a kormányváltók; a Népszabadságnak a választások előtti napon adott interjújában pedig úgy fogalmazott: egy tízes skálán kilences mértékben nyugodt az eredményt illetően. Nem érzi úgy, hogy valamit nagyon elszámolt?

– Kampányban egy jelölt a kétely legkisebb jelét sem mutathatja, mert azzal a sajátjait is elbizonytalanítja. Ha nem a győzelemről beszél az utolsó pillanatig, akkor rosszul kampányol.

– Kétségtelen, hogy a szocialista képviselőjelöltek és aktivisták – leginkább az utcai kitelepülések során begyűjtött visszajelzések alapján – az utolsó pillanatig bíztak a meglepetésben. Ehhez képest az eredmény igencsak lesújtó. Ön a választások másnapján azt közölte: nem mond le. Milyen mértékű eredménynél fontolta volna meg, hogy legalább felajánlja a távozását?

– Sok mindenen gondolkodtam, de néha nehezebb továbbcsinálni, mint abbahagyni. Mi arra kaptunk felhatalmazást, hogy végigcsinálunk három választást. A vasárnapi voksolás után már hétfőn megkezdődött az európai kampány aláírásgyűjtése. Minden kritikát elfogadok és megfogadok, de szerintem ebben a speciális helyzetben sokkal nagyobb kárt okoztunk volna, ha nem visszük tovább a folyamatot. Az egyik kár és a másik kár között kellett választanom. A választmány elfogadta az általam előterjesztett menetrendet, vagyis azt, hogy a választások után kiértékelő gyűléseket tartunk, a rendes tisztújítást pedig az önkormányzati forduló után tartjuk meg. Mindenki érti és érzi a helyzet felelősségét. A destabilizáció adott pillanatban nagyon súlyos károkat okozhat. Ha úgy tetszik, ezen forgatókönyv alapján még az európai és az önkormányzati választás eredményét is az én nyakamba varrhatják.

– Azt meg tudja-e már most fogalmazni, hogy melyek voltak az ön személyes hibái az elmúlt időszakban?

– Az ember minél magasabb pozícióban van, annál nagyobb a felelőssége. Vagyis minden olyan hibában, amelyet az eredmény kiértékelése során felsoroltam, van személyes felelősségem. Az összes kritikában benne van, hogy ha az adott hibát előbb észleljük, akkor változtathattam volna rajta. Az a legtisztább, ha minden olyan hiba mellé, amelyet a választmány felsorolt, odaírják a végére: „ez Mesterházy Attila felelőssége is”. De azt se felejtsük el ugyanakkor, hogy az elmúlt években kollektív munka zajlott, és közös döntéseket hoztunk, a legtöbbször egyhangú támogatással. Például nem volt olyan stratégiai, értékelő vagy szakmapolitikai döntésünk, amit a választmány részletesen végig ne tárgyalt volna és ne adott volna annak végrehajtására és képviseletére egyértelmű felhatalmazást.

– Az EP-választás eredménye várhatóan egyértelmű képet fog mutatni a baloldali ellenzéki pártok egyéni erejéről. Azt fel tudja-e mérni már most, hogy a kormányváltó összefogás ebben a formában segített, vagy inkább ártott a közös cél elérésében?

– Óvatosan igyekszem fogalmazni, mert azok, akik korábban a leghangosabban követelték az összefogást, most szintén a leghangosabban kritizálnak ugyanazért. Bocsánat, de történelmietlen a felvetés. Mind az Együtt–PM-mel, majd a DK-val, a Liberálisokkal és a Bokros Lajos pártjával kiszélesített szövetség megkötésekor óriási volt a nyomás a szereplőkön. Ez a nyomás egyetlen irányba mutatott: a teljes összefogás felé. Akkor nem lehetett mást tenni, mint életre hívni ezt a szövetséget. Utólag persze mindig könnyű okosnak lenni, és könnyebb lenne másra mutogatni. De én nem akarom vádolni egyetlen más párt vezetőjét vagy kampányszakemberét sem, hiszen minden jó és rossz döntést együtt, közösen hoztunk meg. Nem fogok a múltra visszamutogatni. A mélyebb szociológiai kutatások és elemzések a képet persze még árnyalhatják, politikai értelemben azonban nem lehetett akkor másképpen dönteni, mint létrehozni a teljes összefogást, hiszen ez volt a támogatóink meghatározó többségének világos elvárása.

– Mennyiben foglya az MSZP, illetve akár a teljes baloldal annak a véleményformáló értelmiségi körnek, amely például erőteljesen követelte az összefogást? Ha pedig radikális változást szorgalmaz a párt működése és szerkezete kapcsán, akkor mennyiben akarja, illetve tudja szorgalmazni ugyanezt a támogató értelmiség körében is?

– Ez nagyon izgalmas kérdés. Négy évvel ezelőtt elkezdtünk egy megújító munkát, pontos ütemezés szerint haladtunk, illetve haladtunk volna. Ezt a munkát nem tudtam befejezni. Mert átrendeződött a politikai térkép, új pártok jöttek létre, átrajzolódott a környezet, a politikai munka pedig megtorpant. Nem tudtunk végighaladni azon a megújító úton, amelyet megkezdtünk. Helyette az volt a feladat, hogy a Fidesz által átrajzolt politikai szabályrendszerben miként tudunk szavazatot maximalizálni a kormányváltás érdekében. Innentől kezdve a mi fejlődésünk is kényszerpályára került. Láthatóan ugyanez igaz a Bajnai Gordon vezette Együtt esetében: ők is elképzeltek egy menetrendet, egy politikai utat, amelyet aztán fel kellett függeszteniük a szövetségkötések miatt. Mint ahogy akkor, most is számos javaslat érkezett és érkezik a véleményformáló értelmiség részéről. Minden javaslat és értékelés mögött érzem a jó szándékot és a segíteni akarást, de az bebizonyosodott, hogy sajnos senkinek nincs a zsebében a bölcsek köve. Azt mindenképpen el kell kerülnünk, hogy a jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetre azonnali, leegyszerűsítő és felületes válaszokat adjunk. Nem fogom hagyni, hogy az MSZP beleessen ebbe a csapdába. Itt van például az együttműködés jövőjének kérdése. Egyetértek Bajnai Gordonnal és Szabó Tímeával, akik szerint az összefogásnak ebben a formában vége van. Más struktúrában, alulról felfelé kell építkezni, hogy minél szélesebb, helyi szövetségeket lehessen kötni. Például valódi politikai innováció lenne, ha civilekkel is ki tudnánk bővíteni a helyi együttműködéseket.

– Radikális változásról beszélt a pártot illetően. Botka László választmányi elnök viszont legutóbb úgy nyilatkozott a Népszabadságnak: „ezt nem túlélni kell, hanem tanulni belőle (…) az lehet sikeres vezető – pártelnök vagy akár megyei vezető – a következő időszakban, aki nem hatalmi pozícióként tekint a saját helyzetére, hanem képes gyökeresen újszerűen gondolkodni a baloldal és a párt jövőjéről”.

– Ez az idézet nem támasztja alá a kérdésben megfogalmazott „viszont” kifejezést. A Botka-féle idézet és az általam szorgalmazott radikális változtatás ugyanazt jelenti.

– Néhány hét múlva kezdődik a parlamenti munka. Ezzel az új összetételű frakcióval milyen típusú törvényhozói munkára készül? Egyes, párton belüli vélemények szerint az új névsor meglehetősen súlytalan, túl sok a kezdő a szocialista képviselőcsoportban, és ez meghatározhatja majd a sikerességét is.

– Úgy változni nagyon nehéz, hogy az újaknak nem adunk lehetőséget arra, bizonyítsák rátermettségüket. Általában nem értek egyet azokkal a minősítésekkel, amelyek jó előre leszögezik, hogy ki mire alkalmas, vagy alkalmatlan. Az elvégzett munka és a teljesítmény alapján lehet majd ezt megítélni. Több politikusunk most nem jutott mandátumhoz, de a tudásukra, munkájukra a jövőben is szükség van. Aki vállalja, az – ha más formában is – továbbra is tud tenni a közös céljainkért.

– Korábban többször is világossá tette, hogy az Orbán-rezsimmel és a Fidesszel nincs kiegyezés. Egyes fórumokon ezzel együtt gyakran megjegyzik, hogy ön állítólag rendszeresen találkozik például Habony Árpáddal, a miniszterelnök egyik befolyásos tanácsadójával. Igaz-e ez, illetve lehet-e konszolidálni a két párt viszonyát?

– Nem igaz, viszont ezt a legendát már én is többször hallottam. Biztos van olyan ember, akinek érdeke ezt terjeszteni. Nem, az Orbán–Simicska-rendszerrel nincs kiegyezés, mert ez a rendszer tönkreteszi az országot. Ebből pedig az következik, hogy a két párt viszonyában sem képzelhető el semmilyen konszolidáció. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt négy évben a Fidesz többször is tett kísérletet az MSZP megsemmisítésére.

– Indulni fog az elnöki székért az őszi tisztújításon?

– Igen. Azért, mert azt szeretném, ha azok az emberek döntenének rólam, akikkel együtt dolgoztam, és akikkel végigharcoltam az elmúlt négy évet. Azok kezébe adom vissza a bizalmat, akiktől azt annak idején megkaptam.

– Ez akár azt is jelentheti, hogy a 2018-as választáson esetleg újra el tudja magát képzelni miniszterelnök-jelöltként?

– Talán egy kicsit túlzottan előreszaladt, van nekünk addig még rengeteg más dolgunk. Egy biztos, én csak azért fogok dolgozni minden erőmmel, hogy megszabadítsuk az országot az Orbán-rendszertől, és azután építeni tudjunk egy élhetőbb, új Magyar Köztársaságot.

Népszabadság, Szalay Tamás Lajos

További hírek