Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim!

Elérkeztünk a mostani parlamenti ülésszak egyik legfontosabb törvényének a megtárgyalásához, elérkeztünk az új Munka törvénykönyvének vitájához. Ahhoz a törvényhez, mely több millió honfitársunk tisztes munkakörülményeit, tisztességes megélhetését és életét kellene, hogy biztosítsa.
Amelytől a munkavállalók és alkalmazottak azt várják, hogy biztosítsa jogaikat, érdekeik képvisetetének és érvényesítésének lehetőségét. Azt, hogy a lehető legnagyobb védelmet biztosítson a munkaadók túlkapásaival szemben. Azt, várják, hogy a jog eszközével lehessen tiszta viszonyokat teremteni a munkakörülményekről, a munkabérekről, a munka-és szabadidőről.
Amelytől a kormány ezzel szemben azt várja, hogy beteljesítse a rossz és elhibázott gazdaságpolitika meghirdetett, de elmaradt eredményeit.
Hogy mindenki számára egyértelmű legyen: a kormányzat ettől a történeti és rendszertani szempontból a Magyar jogtól és magyar munka világától testidegen új törvénytől várja, hogy létrejöjjön a választások idején már elvárásként megfogalmazott és beígért bűvös egymillió új munkahely, amely idő közben már tízéves tervé változott.
Ha egyáltalán elfogadásra kerül ez a törvénytervezet beláthatatlan károkat okoz alapvetően a munkavállalóknak, a megszüntetésre ítélt szakszervezeteknek az érdekvédőknek, de még maguknak a munkáltatóknak is. Az előttünk lévő törvénytervezet az eddig kialakult szabályozási modellek között sehol sem helyezhető el. Mert mi a ennek Munka törvénykönyv tervezetnek az igazi célja? A kormányzat nem titkoltan a munkáltatókat akarja jutalmazni azzal, hogy újabb terheket ró a bérből és fizetésből élő munkavállalók millióira. A munkavállalók kiszolgáltatottabbá tétele az ára annak a számos kivetett különadónak és elvonásnak, amely a munkáltatókat terheli.
Elfogadhatatlan és megengedhetetlen a 21. században, hogy olyan helyzetet teremtsen egy kormányzat, melyben a munkavállalói jogok csorbulnak, hogy a tisztes munkából élőknek többet kell dolgozniuk kevesebb fizetésért. Mert mit is tartalmaz a törvény első paragrafusa? Azt, hogy a tisztességes foglakoztatás a munkáltató gazdasági érdekeitől függ. Létezhet ilyen a mai Európában? Azt gondolom, hogy nem!
A Kormányzati elképzelése legalább két ponton téved, amikor az új szabályok bevezetésétől várja a munkahelyek létrejöttét:
- az egyik az, hogy a foglalkoztatást úgy kívánja növelni, hogy azt rugalmasabbá teszi. Azt felejtették el ebben a kérdésben, hogy 2001 óta a foglakoztatásra vonatkozó szabályok folyamatosan egyre rugalmasabbá váltak, és mint köztudott, sajnálatos módon így sem került sor számottevő foglalkoztatás bővülésre.
- a második, hogy a munkavállalókra és munkáltatókra úgy tekint, mint egyenlő felekre és megpróbálja őket a polgári jog szerződési kötelmi keretei közé szorítani. Ezzel az a probléma, hogy a munkáltatók, mindig is lépéselőnyben vannak, és akaratukat ilyen körülmények között mindenféle korlátozás nélkül érvényesíthetik a munkavállalók kárára.
Az törvényjavaslatnak láthatóan nem sikerül a polgári jogi és a munkajogi elemek között egyensúlyt teremteni.
Emlékeztetni szeretném a kormánypárti képviselőtársaimat arra a tényre, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat társadalmi vitája látszatmegbeszélések mögé lett bújtatva kiválogatott szervezetekkel és személyekkel. A Kormány még lehetőséget sem adott valamennyi konföderáció számára, hogy érdemben egyeztessen sorsdöntő kérdésekről, miközben azt minden felelősségteljes kormányzat tudja, hogy a munkabéke alapja a társadalmi együttműködésnek. Persze ez az akarat hiányzik a Nemzeti Együttműködés Kormányából. Felháborítónak tartom, hogy a kormánypárti frakció vezetője az első helyen kijelölt bizottság ülésén üzente meg a szakszervezeteknek, hogy esetleg hajlandó a héten foglalkozni ügyükkel, miközben már javában folyik a Tisztelt házban a törvény vitája. Porhintés az a kormányzati álláspont, hogy a júliusban az NGM honlapján közzétett tervezetre érkezett 300 vélemény és a látszategyeztetések alapján kerültek vissza olyan jogintézmények, mint például a védett kor intézménye, a műszakpótlékok, a kisgyermekesek felmondási tilalma, hiszen a hatályos munka törvénykönyvében ezek jelenleg is evidenciák.
Tehát a most benyújtott, a kiinduló ponthoz képest néhány ponton kedvezőbbnek tűnő törvényjavaslat valójában szigorú megvonásokat tartalmaz és jelentős visszalépés a munkavállalói jogok és garanciák területén.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Ha tüzetesebben végigolvassuk a tervezetet, akkor több elsőre nem látható szándékra derül fény. Többek között arra, hogy a jelenlegi kormány hadat üzen a civil szerveződéseknek és közülük is kiemelten a munka világában a történelmi szerepet betöltő, érdekképviseletet ellátó szakszervezeteknek. Amíg a harmadik köztársaság a szakszervezeteket egyáltalán nem szabályozta, addig e kérdéskört finoman szólva is ellentmondásos a polgári jog égisze alatt szabályozni. Persze ez a második Orbán –kormánytól nem idegen, ez egy korábbi szándék újbóli megjelenítése. Emlékezzünk csak vissza az előző kormányzásukra, már akkor is az üzemi tanácsokkal kívánták helyettesíteni a szakszervezeteket, szerencsére akkor nem jártak sikerrel. Az akkori munka törvénykönyvét a parlament szakbizottsága általános vitára nem is találta alkalmasnak, ami a jelenlegi kétharmados parlamenti többség mellett, sajnálatos módon csak hiú ábránd. Remélem, hogy a kormánypártnak most sem sikerült tervét végrehajtania tervét és sikerül megvédenünk a többi ellenzéki párttal közösen a munkavállalói, szakszervezeti és érdekképviseleti jogokat!
Elfogadhatatlannak tartom, hogy területi alapon kívánják szabályozni a minimálbér kérdését. Ez a lépés több szempontból is hátrányos helyzetbe hozza a munkavállalókat. Így intézményesített formában előfordul majd, hogy ugyanazon cég két munkavállalója az ország két távoli pontján ugyanazért a munkáért más-más összeget fog keresni.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy műszakpótlékok rendszerének átalakításával a jövőben ugyanannyi vagy több munkáért, akár harminc százalékkal is kevesebb pénzt vigyenek haza a munkavállalók.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy törvényi szabályozással kívánják felszámolni a hazai érdekképviseleti és szakszervezeti rendszert! Megengedhetetlennek tartom, hogy a szándékosan rosszul meghatározott munkaidő kedvezményeknek köszönhetően ellehetetleníti a kormányzat az érdekképviseleti munkát, csökkeni a szakszervezeti tisztségviselők védelmét és megszünteti azt a most meglévő jogosítványukat, hogy munkaügyi perekben segítséget és képviseletet biztosítsanak a munkavállalóknak.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy megszüntetik a szakszervezetek és munkavállalói érdekképviseleti szervek most meglévő jogait és intézményesítetten megteremtik a munkáltatónak az a jogok, hogy bármikor felbonthassák az életben lévő kollektív szerződéseket. Ezzel is hátrányos jogkövetkezményeket teremtve a munkavállalóknak. Elfogadhatatlannak tartom, hogy kaució megfizetésére kötelezi a kormányzat a munkavállalók százezreit. Azokat hozzák lehetetlen helyzetbe, akik amúgy is keveset keresnek és ahol, amúgy is minden fillér számít.
Elfogadhatatlannak tarom, hogy a többségi állami tulajdonú vállalatoknál a bérek tekintetében kedvezőbb irányba nem lehet majd eltérni.
Elfogadhatatlan, hogy nem sikerült az előttünk lévő tervezetben tisztességesen szabályozni például a munkaközi szünet, a pihenőidő, a kártérítési felelősség, a műszakpótlékok, a munkavégzés helyének kérdéskörét. A szabadságkiadás szabályai rosszabbak, mint a jelenlegi, hogy csak néhányat említsek a problémás kérdésekből.

Tisztelt Képviselőtársaim!
Az előbbiekben csak néhány kiragadott példával szerettem volna bizonyítani, hogy mennyire rossz döntés ígyen módon hozzányúlni a jelenleg is hatályos munka törvénykönyvéhez. Azt nem vitatom, hogy számos kérdésben az 1992-es megszületése óta új szabályozásra lenne szükség, de nem így és nem ilyen körülmények között és nem ilyen eredménnyel. Ez a mostani kormányzati eljárás méltatlan a több mint húsz éve kialakult és jól működő társadalmi párbeszéd rendszeréhez, méltatlan a munka világában jelenlévő munkavállalókkal és szakszervezetekkel szemben.
Ezt a szerintem és a Magyar Szocialista Párt szerint is méltatlan és példátlan eljárást szeretnénk javítani azzal, hogy szakszervezetek valamennyi hozzánk eljuttatott kezdeményezését összegyűjtjük és módosítók formájában a Tisztelt Ház elé terjesztjük azért, hogy azokról valódi vita alakulhasson ki a Parlamentben. Arra kérem a képvisleőket, támogassák ezeket a módosító indítványokat!
Mégegyszer hangsúlyozom, hogy az előttünk fekvő törvénytervezettel a Magyar Szocialista Párt nem tud egyetérteni. Nem tudjuk támogatni, azért sem mert szerintünk csökkenő kereseteket, gyengébb munkajogi védettséget, romló munkafeltételeket, növekvő kiszolgáltatottságot hoz a munkavállalóknak, miközben ezzel szemben a munkáltatók aránytalanul kedvezőbb helyzetbe kerülnek. És nem utolsó sorban azért sem tudjuk támogatni a javaslatot, mert a kormányzati szándék egyértelműen a szakszervezetek teljes felszámolásához és ellehetetlenítéséhez vezet.
Köszönöm szépen a figyelmet!