"Egyetlen petákot se" vesz majd el tőlünk az Európai Unió, állítja Orbán Viktor. Kivételesen azt remélem, hogy igaza lesz. Magyarországnak szüksége van arra a pénzre, amelyet igénybe vehet a kohéziós alapból. Sőt, úgy gondolom, hogy nem helyes az az uniós politika, amely a költségvetési fegyelem megsértésére a felzárkóztatást szolgáló pénzek elvonásával reagál. Ez a gyereknek a fürdővízzel együtt való kiöntésének tipikus példája.

De nézzük meg, hogyan is alakulhatott ki ilyen helyzet?

Először is, a felzárkóztatási pénzek elvonásának lehetőségét tartalmazó szabályrendszert az a gazdasági kormányzásról szóló szabálycsomag tartalmazza, amely a 2011-es magyar uniós elnökség egyik legfőbb eredménye volt az Orbán-kormány kommunikációja szerint. Igen, ezt a lehetőséget Orbánék közreműködésével fogadta el az Unió. Miközben Fazakas Szabolcs, egykori MSZP-s miniszter az Európai Számvevőszék tagjaként ellenezte, hogy a felzárkóztatási pénzek megvágásával lehessen büntetni a tagországokat.

Másodszor, az Európai Bizottság a fenti szabály alapján csak javaslatot tett arra a pénzügyminiszterek tanácsának, hogy alkalmazza a szankciót Magyarországgal szemben. Ennek alapjaként az a helyzetértékelés szolgált, amely szerint hazánk átlépte a deficit elfogadható mértékét. Ezt a tényt azonban nem a Bizottság, hanem a pénzügyminiszterek tanácsa állapította meg január végi ülésén. Kérdem én, ha a kormány tiltakozik ez ellen, akkor merre járt Matolcsy György, mikor a pénzügyminiszteri tanácsban ez a döntés született?

Továbbá, mit kíván tenni a nemzetgazdasági miniszter, mikor a felzárkóztatási pénzek felfüggesztéséről kell majd határozni? A pénzügyminiszterek tanácsában 23 néppárti politikus ül. Lehet naponta kóros látomásokra hivatkozni a baloldali világ-összeesküvésről, de talán mégiscsak az lenne a kormány feladata, hogy saját párttársai körében lobbizzon Magyarország, a magyar emberek érdekében. Nem hazaárulózni kellene, hanem dolgozni.

Harmadszor, miért is van nekünk költségvetési hiányunk? A miniszterelnök a szokásos lenéző fölényességgel "ujjgyakorlatnak" nevezte az előttünk álló költségvetési beavatkozásokat, amelyek a kohéziós pénzek felfüggesztésének elkerülését szolgálják. Ezzel kapcsolatban szabadjon megjegyeznem, hogy ami költségvetéssel kapcsolatos, az nem ujjgyakorlat ennek a kormánynak. Az Orbán-kormány a büdzsé negatív bajnoka Magyarországon, mert egyszerűen képtelen arra, hogy működtesse az államháztartást. Úgyhogy én azért sokkal több szerénységet javasolnék.

Példának okáért az eddigi "ujjgyakorlatok" során a kormány kifosztotta a magán-nyugdíjpénztári tagokat, majd eltapsolta a pénzüket: ideöntötte, odacsorgatta a forintokat, s az egész művelet végén "elérte", hogy nyugdíj-megtakarítás nincs már ugyan, de a deficit se csökkent, meg az adósság is nőtt. Ezért tisztelettel arra kérném a kormányt, ismételten, ne ujjgyakorlatozzon, hanem dolgozzon. Ha meg erre nem képes, akkor hagyja az egészet a csudába és távozzon.

S még egy fontos dolog van, amit muszáj megemlíteni. Az Orbán-kormány költségvetési politikája eddig következetesen az egyenlőtlenségek növelésére irányult. Nem csak a szegények, hanem az átlagos keresetűek - a középosztály - is rosszabbul járt az eddigi adóintézkedésekkel. Az meg minden állampolgárt sújt, hogy vészhelyzetbe került az egészségügy, a szakadék szélén támolyog a közösségi közlekedés.

A Magyar Szocialista Párt arra szólítja fel a kormányt, hogy amikor átalakítja ezt az egyébként hihetetlenül színvonaltalan költségvetést, akkor az igazságosság és a méltányosság jegyében avatkozzon be. Partnerek vagyunk abban, hogy a felzárkóztatási pénzeket megmentsük Magyarország számára: szükségünk van ezekre az eurókra. Abban azonban nem leszünk soha partnerek, hogy újabb - elkerülhető - megszorítással sújtsák azokat az embereket és családokat, akik már eddig is megszenvedték a Fidesz-kormányzást.