Szén-14: hogyan datálják a régi leleteket?

A szén-14 izotóp segítségével a régészek meghatározhatják az egykor élt növények és állatok maradványainak korát.

Az élő szervezetek a légköri szén-dioxidból származó szenet építenek be a szövetükbe. A légkörben kis mennyiségben jelen van a radioaktív szén-14 izotóp is. Amíg az élőlény él, az izotóp aránya állandó, mert folyamatosan cserélődik a környezetével. Az elhalás után azonban a szén-14 lassan bomlani kezd, és az arány fokozatosan csökken.

Mivel a szén-14 felezési ideje több ezer év, a régi maradványokban mért mennyiségből viszonylag pontosan meghatározható, mikor halt el az élőlény. Ezt a módszert radiokarbon-kormeghatározásnak nevezzük. Különösen hasznos fa, csont, textil vagy magvak vizsgálatánál, amelyek egykor élő anyagból készültek. A mérések eredményeit gyakran a fák évgyűrűs adataival is összevetik.

A módszer nem alkalmas végtelenül régi anyagok datálására, mert az izotóp mennyisége az idő múlásával túl kicsire csökken. Ezért a kutatók más izotópokat és kiegészítő eljárásokat is használnak. A szén-14 mégis fontos eszköz a régészet és a történeti kutatás számára. Segítségével a régi települések és eszközök időrendje sokkal világosabbá vált.