Harmat és dér: a víz és a jég nyomában

Miért esik a harmat hajnalban, és miben különbözik a dértől? A kétféle kicsapódás mögött ugyanaz a hőmérsékleti folyamat áll.

A harmat akkor keletkezik, amikor a levegő lehűlve eléri a harmatpontot. Ilyenkor a levegőben lévő vízgőz folyékony vízcseppekké kondenzálódik. A cseppek általában a fűszálakon, leveleken vagy kerítéseken csapódnak le, mivel ezek éjszaka lehűlnek. A tiszta, szélcsendes éjszakák különösen kedveznek a harmat kialakulásának.

A dér hasonló folyamatból származik, de ebben az esetben a hőmérséklet a fagypont alá csökken. A vízgőz ilyenkor közvetlenül jégkristályokká alakul, kihagyva a folyékony állapotot. Ezért a dér fehér, tűszerű kristályokként jelenik meg a felületeken. Reggelente a kristályok a napfényben gyorsan elpárolognak.

A harmat és a dér azt mutatja meg, hogy a légkör vízgőztartalma és a hőmérséklet együtt határozza meg a csapadék formáját. Tiszta, szélcsendes éjszakákon ezek a jelenségek gyakrabban láthatók. A reggeli fűszálakon csillogó cseppek így a természet apró fizikai leckéi. Egy hideg reggelen a kert is könnyen tanulságos laboratóriummá válik.