Holdkráterek: az űrből érkező becsapódások nyomai

A Hold felszínét szinte mindenütt kráterek borítják. Megnézzük, hogyan keletkeznek ezek a becsapódási nyomok és miért maradnak meg.

A Hold felszínén rengeteg kráter látható, amelyeket aszteroidák és üstökösök becsapódása hozott létre. Mivel a Holdnak nincs vastag légköre, és nincs folyékony víz a felszínén, a nyomok évmilliárdokig megmaradhatnak. A kráterek így a Naprendszer korai történetének archívumai. A távcsöves megfigyelés már kis nagyítással is látványos.

A becsapódó test nagy sebességgel ütközik a felszínnek, és a mozgási energia hirtelen hővé alakul. Ez a folyamat kiszórja a kőzetet, és egy mélyedést hoz létre a környezetében. A kiszóródott anyag sugárirányban terül el, így a kráterek körül jellegzetes sugársávok jelenhetnek meg. A becsapódás pillanata a másodpercek töredéke alatt zajlik le.

A kráterek kora a sűrűségük alapján becsülhető, mert a régebbi felületeken több nyom gyűlik össze. A Holdról származó kőzetminták vizsgálata ezt a becslést pontosítja. A holdkráterek így a bolygótudomány egyik legfontosabb időmérő eszközei. A Föld kráterei ritkábbak, mert a légkör és a felszín változása gyorsan eltünteti őket.